…így érkezett meg Hétfőn az ősz! Az öregfiúk bajnokság második fordulójában viszont nem csak az eső záporozott, hanem a gólok is.

Munkahelyi elfoglaltság-, mostanra tervezett utazás vagy épp egészségügyi okok miatt kulcsemberek maradtak távol a hétfői fordulótól, ráadásul létszámban is nagyon szerényen álltunk fel (egyetlen cserével), így érthető, hogy igencsak óvatosan vágtunk neki a Külker SC elleni mérkőzésnek.
Az előző évad alapszakaszában 4:3-ra kikaptunk, amire a rájátszásban egy 5:3-as győzelemmel válaszoltunk. Ellenfelünk is szerény létszámban, gyakorlatilag kispad nélkül állt ki, így legalább ebből a szempontból kiegyenlített volt a helyzet.
Koncentráltan és nagyon fegyelmezetten játszott a csapat, ám az eső csúszóssá tette a pályát és a játékszert is egyaránt, melyekből esetenként ijesztő szituációk alakultak ki. Ennek ellenére kézben tartottuk a mérkőzést és végig mi diktáltuk a tempót.

Az első félidő közepéig tartotta magát ellenfelünk, amikor is egy balszélen vezetett támadás élesen belőtt labdája kipördült a kapus kezéből és szerencsésen az épp érkező Berta Norbert elé esett, így neki már csak be kellett tessékelnie azt a kapuba. Felbátorodtunk, a hazaiak óvatosabbak lettek. Folyamatosan rohamoztuk ellenfelünk kapuját, mígnem négy perccel később Kiss Attila remek mélységi passzt kapott a jobbszélen, levitte – ahogy azt tanítják – szinte az alapvonalig, majd a tökéletes beadásra ismét Berta Norbert
érkezett és megszerezte második gólját. Ellenfelünket megfogta a viszonylag gyors egymás után érkezett két gól, mert ez idő alatt labdatartásuk sem volt, rosszul is helyezkedtek, így alig két perccel a második gól után, egy a saját
térfelünk feléről előreívelt labdát Berta Norbi az utolsó védő előtt úgy vett át, hogy máris egy az egyben volt a kapussal szemben. A „mesterhármas” megszerzéséhez lágy emeléssel a hálóba terelte ismét a labdát, beállítva ezzel a 0:3 félidei eredményt.
Az első félidő végére sajnálatos módon lesérült Dénes Zoltán – védelmünk oszlopos tagja -, így be kellett vetnünk az egyetlen cserénket. Nem változtattunk a csapat tagok elhelyezkedésén, Zsizsik Lajos vállalta a belső védő szerepét… kiválóan meg is oldva a feladatot. Bár Ő is sérüléssel érkezett egy szerencsétlen balesetet követően, odaért amikor kellett, s azt tette, amit tennie kellett.
Védekezésünk a második félidőben is stabil volt, ám ekkorra már mindenki gólt, gólokat akart szerezni, így a csapategység kicsit megbomlott, labdavesztések után nem értek vissza. Felborult a pálya. A játék vagy a mi kapunk előterében, vagy az ellenfél kapuja előtt folyt… a középpálya gyakorlatilag megszűnt.
Szerencsére ellenfelünk nem volt acélos ezen a napon, rendre kihagyták helyzeteiket, vagy épp óriási védéseket bemutatva Meleg Gábor remekelt a kapuban. A folyamatos rohamozásnak azért meg lett az eredménye, mert a 45. percben ismét Kiss Attila kapott egy passzt, melyet a védők gyűrűjében ügyesen és jól tartott meg, majd az érkező Berta Norbinak úgy tálalta a játékszert, hogy az ismét egy az egyben állt szemben a kapussal. Norbi ezúttal sem hibázott,
csak egy-két lépést vezette a labdát, majd okosan elrúgta a hálóőr mellett a kapu sarkába.

A második félidő közepén, az ekkorra már egyre gyakrabban előrehúzódó Pethő Zsolt másolta le az előző mérkőzés egyik gólját. Balszélen megkapta a labdát, látta, hogy benn a védők és támadók is beadásra számítanak és így helyezkednek, ám a kapus kimozdul. Hanyag eleganciával bő 18-20 méterről átemelve a kapuson juttatta a labdát a hálóba.
Kiss Atilla fáradhatatlanul dolgozott az egész meccsen. Harcias volt, sorra alakította ki a helyzeteket, két gólpasszt is adott, ám a gól nem akart összejönni. A 70. perc környékén aztán, amikor bal szélen megfutottunk, a beadás Elek Gergőhöz került, aki akár a kapura is törhetett volna, ehelyett önzetlenül
legurította a labdát Kiss Attinak, aki egy kis igazítás után kilőtte a kapu jobb alsó sarkát beállítva ezzel a 0:6-os végeredményt.

Hatalmas gratuláció a csapatnak! Nemcsak a 6 rúgott gól, sokkal inkább mert a második forduló után csapatunk a tabella élén áll! Ugyan pontazonossággal és
ugyanolyan gólkülönbséggel, mint a második helyezett Budakeszi SC, ám összességében +2 gól áll csapatunk neve mellett. Külön köszönet azoknak, akik a munkahelyi és személyes teendőiket is úgy alakították, hogy ott lehessenek, de végül is a tegnapi nap a csapategységről szólt és a győzni akarásról. Hajrá Víz!

További cikkek

További