Egy lépésre a dobogótól (2 forduló összefogalója)

A felsőházi rájátszás 5. fordulójában Öregfiúk csapatunk a Testvériség-Újpalota SE együttesét fogadta. Noha a mérkőzés napján sárga meteorológiai jelzés volt érvényben, a csapadék elkerülte a pályát, gólzápor viszont volt! 😊 Sérültjeink nagyjából felépültek (legalábbis összerakták magukat a meccsre), továbbá létszámban is megvoltunk, így magabiztosan és tettre készen kezdtük a mérkőzést. Nem is kellett sokáig várni az első hazai gólra, mert Szabó Attila a 7. percben megszerezte a vezetést, majd három perccel később Berta Norbertet buktatták a 16-on belül. A büntetőrúgást magabiztosan végezte el, ezzel kettőre növelve előnyünket.

Az első félidő derekára Pásztor Zoltán újabb góljára a vendégcsapat ugyan válaszolt, de a félidő vége előtt Berta Norbi letörte az ellenfél reményeinek utolsó csíráját is, ugyanis a 36. percben lőtt góllal beállította a 4:1-es félidei eredményt.

A második félidőben két cserével frissítettünk és ott folytattuk a játékot, ahol abbahagytuk. Az 50. percben Berta Norbert újabb góllal növelte előnyünket, majd egy határozottabb védekezést szabálytalannak ítélve a játékvezető büntetőrúgást ítélt meg a vendégcsapat számára, melyet gólra is váltottak. Csapatunk azonban ezen a napon gyakorlatilag megállíthatatlan volt, Berta Norbi még egyszer és Szabó Attila pedig még kétszer talált az ellenfél kapujába beállítva ezzel a 8:2-es (kétségkívül gólzáporos) végeredményt. Miután az alapszakaszban 7:5-re kaptunk ki a Testvériség-Újpalota SE csapatától, a rájátszás 8:2-es eredménye méltó válasznak bizonyult.

A tabellára tekintve némi matekozást követően arra jutottunk, hogy a két éllovas gárdát ugyan már nem lehet befogni, de reális esélye lehet a dobogónak, ami egyébként is az őszi szezon célkitűzése volt. Az utolsó két mérkőzést meg kell nyerni ahhoz, hogy legrosszabb esetben is pontazonossággal végezzünk. Miután viszont a gólarányunk jobb, így megszerezhető a dobogó legalsó foka.

Ezen gondolatok mentén álltunk ki a rájátszás 6. fordulójára a Nagytétényi Kohász ellen. Ezúttal sem bíztunk semmit a véletlenre. Berta Norbert már a 4. percben megszerezte a vezetést. Öt perccel később házi gólkirályunk Szabó Attila pedig kettőre növelte a különbséget. A megszerzett gólok mellett rendre alakítottunk ki helyzeteket, melyeket időnként túlkombinálva ki is hagytunk. Az ellenfél ekkor még igyekezett kapaszkodni felfelé a szépítés, egyenlítés reményében. Egy szögletből furcsán megcsúsztatott labda szerencsésen meg is pattant a támadó előtt, aki 6-7 méterről megszerezte a szépítő gólt. Csapatunk továbbra is dominált és rendre alakította ki a helyzeteket, majd 10 perc gólszünetet követően előbb Szabó Attila, majd Berta Norbert végül Pásztor Zoltán is betalált még a félidő előtt. Az 5:1-es félidei eredmény elég megnyugtatónak tűnt, ám a csapattársak továbbra is tüzelték egymást (néha picit túlságosan is).

A szünetben kicsit összeszedte magát a vendégcsapat is, rendezték soraikat és valamivel jobban védekeztek. Támadásaink ez idő alatt elhaltak, vagy épp les helyzet miatt akadtak el, ráadásul a 49. percben újabb gólt kaptunk. Nem igazán volt okunk a pánikra, mert továbbra is kézben tartottuk a mérkőzést és ennek eredményeképpen a 64. percben Szabó Attila ismét megfutotta a védőket 6:2-re módosítva a mérkőzés állását. Két perccel később Berta Norbert, majd újabb 7 perc elteltével Szabó Attila pecsételte meg az ellenfél sorsát.

A mérkőzés végeredményét tekintve gyakorlatilag lemásoltuk az előző mérkőzést, ám az utolsó percben az ellenfélnek még sikerült egy szerencsés gólt szereznie. A kapu előtti kavarodásban Meleg Gábor kapusunk még hárított, viszont a kipattanó labdát azonnal a kapura rúgták, amit már nem tudtuk fogni.

A két mérkőzésen Berta Norbi és Szabó Atti 7-7 gólt szerzett, és ne feledkezzünk meg Pásztorról se, aki mindkét meccsen lőtt egyet-egyet. A gólzáporos mérkőzéseinknek köszönhetően csapatunk a gólarányt is szépen feljavítva jelenleg a 4. helyen áll. A tudomány-, de legfőképp a tabella jelenlegi állása szerint amennyiben az utolsó fordulóban a Budakeszi SC-t is legyőznénk, úgy még pontazonosság esetén is miénk lenne a dobogó harmadik foka.

Nagyon büszke vagyok a csapatra! Amennyiben csapattársaink épek, egészségesek és a munka okán sem kell távol maradniuk a mérkőzésről lelkesen vesznek részt a küzdelmekben, s vállalnak szerepet. Nem számít, hogy a város másik végéről, esetleg vidékről, vagy épp külföldről jönnek éppen. Edzések és edzői támogatás nélkül is összeállt mostanra a csapat, kialakult a védelem, a támadó sor és immár a középpálya is. Bátran ki merem jelenteni, hogy a csapat akár egy szinttel feljebb is megállná a helyét. Ez viszont még a jövő kérdése. Ami a legfontosabb, hogy az utolsó fordulóban csak a mi kezünkben van az áhított dobogós helyezés! Hajrá srácok! /Csikós Zoltán/

További cikkek

További