Háromból kettő!

Az alapszakaszban 5 csapattól szenvedtünk vereséget és további kettővel döntetlent értünk el. Ezzel a 7 csapattal kerültünk a rájátszás felső házába, ezzel lehetőséget kapva a revansra. A rájátszás első körében a Magyar Telekom DSC-nek szerettünk volna visszavágni az alapszakaszban elszenvedett vereségért, szinte kezünkben volt a győzelem is, ám sajnos az utolsó percben kapott góllal sikerült egyenlíteniük. A novemberi vereségre tehát egy döntetlen lett a válasz. A következő körben a listavezetővel sajnos nem bírtunk, két mérkőzés után elszántan érkeztünk a hatodik helyezett Külker SC otthonába.

Köztudott tény (vagy a korral jár?) :), hogy az öregfiúk bajnokság résztvevők lassabban regenerálódnak.  Sérülések, illetve munkahelyi elfoglaltságok miatt 6 meghatározó csapattársunk maradt távol.

A mérkőzést nagyon rosszul kezdtük Mondhatni az öltözőben maradtunk. Az első percben a védelmünk soraiban egy rossz döntést követően rosszul kivitelezett passzal a hazai csapatot hoztuk helyzetbe, akik köszönték szépen a „welcome pass”-t, egy tökéletesen kivitelezett rúgással letakarították kapunk bal felső sarkából a pókhálót.

Fájdalmas ébresztő volt, de ezt követően mi domináltunk. A hazai csapat nem is igazán  került helyzetbe. A 28. percben egy szögletből érkező labdát minimális irányváltoztatással juttattunk a kapuba ezzel megszerezve az egyenlítést.

Az első félidő vége felé viszont a hazaiak egy mélységi passzánál csapatunk leshelyzetet látott (nyilván az is volt! :)) védőink megtorpantak, ám a partjelző nem jelzett. A szélső támadó felismerve a helyzetet zavartalanul kilépett és berúgta a hazaiak második gólját. 2:1-es első félidő után vonultunk az öltözőbe.
A szünetben értékeltük a történteket. Egyetértettünk abban, hogy nyerhető a meccs, az első félidő alapján a Külker SC még csak helyzetekig sem jutott. A mi hibáinkat használták ki (igaz, azt igen nagy hatásfokkal), de nem volt átütő erő a játékukban.

A második félidőben tehát nagyobb sebességre kapcsoltunk. Berta Norbert a 48. percben kapott balszélen egy remek labdát, amit jól sikerült csellel befele tolt majd kb 20 méterről úgy rúgta a kapu jobb alsó sarkába, hogy a hazaiak kapusának esélye nem volt.  Az újabb egyenlítésre az ellenfél is feléledt, ám Meleg Gábor kapusbravúrjaival és a védelem remek munkájával ezeket rendre elhárítottuk, miközben mi is sorra alakítottuk ki a helyzeteinket.

Az 54. percben szabadrúgáshoz jutottunk, melyhez Pethő Zsolt állt oda. A szabadrúgás kivitelezése pazar, ahogy azt Zsolttól el is vártuk. A kb. 25 méterről, sorfal fölött elrúgott labda úgy csapódott le a jobb oldali kapufa tövébe, hogy a hazaiak kapusa rá sem tudott mozdulni (2:3). Egy „kis” túlzással Roberto Carlos is megirigyelte volna. 🙂

Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, ám ezek értékesítése nem sikerült, mígnem a 69. perc környékén Szabó Attila ismét kapura tört, lövését a kapus ugyan hárította, de a labda szerencsére épp Pásztor Zoli elé pattant, aki kapásból és jobb lábbal onnan már nem hibázott (2:4) Itt sem volt még vége, egy előre ívelt labdával Ináncsi László lefordult, begyalogolt a 16-on belülre és beállította a 2:5-ös végeredményt!

A kívülről simának látszó mérkőzés nekünk küzdelmes volt. A csapat  jól dolgozott. Sajnos olykor többet foglalkoztunk egymással, mint a játékkal, ám ennek ellenére sikerült megszerezni ezt a nagyon értékes győzelmet! Nem utolsó sorban méltó választ adtunk az alapszakaszban elszenvedett vereségre, a rájátszásban 3-ból kettő a revansok aránya! A játékvezetők a meccs emberének Meleg Gábor kapusunkat választották. Az ezzel járó két szem cukorka különdíjat elmondásuk szerint „nem feltétlenül a legszimpatikusabb, de mindenképpen a legjobb”-nak ítélt játékos kapta meg.

Büszke vagyok a csapatra, mert küzdöttek, hajtottak, a sérüléseket, illetve az abból fakadó fájdalmakat összeszorított fogakkal tűrték és most a végeredménnyel is igazolták, hogy a jobbak voltunk az ellenfélnél.
/Csikós Zoltán/

További cikkek

További